Tornay Endre András szobrászművész
 (Zetelaka 1949 – Szombathely 2008)

1968-1972 között a kolozsvári Ion Andrescu Képzőművészeti Főiskolát végezte el. 1976 óta élt Magyarországon, előbb Balassagyarmaton, majd 1982-től Kőszegen. Ez a város vált végleges otthonává, itt teljesedett ki művészi pályája. A hetvenes évek végétől évente vett részt csoportos képzőművészeti tárlatokon, s szinte minden kiállításáról díjjal, éremmel tért haza: 1978, 1979, 1981 – Tavaszi Tárlat díja Salgótarján, 1981 – III. Éremművészeti Biennálé díja Sopron, 1983 – VIII. Országos Kisplasztikai Biennálé díja Pécs, 1983-1986 Derkovits-ösztöndíjas, 1984 – Dunántúli Tárlat díja Kaposvár, 1985 – V. Országos Éremművészeti Biennálé Ferenczy Béni-díj, IX. Országos Kisplasztikai Biennálé díja Pécs, Derkovits-nívódíj, 1986 – Pannónia Triennálé díja Kismarton, 1987 – Tavaszi Tárlat díja Szombathely, Dunántúli Tárlat díja Kaposvár, 1989 – VII. Országos Éremművészeti Biennálé díja Sopron, 1990 – Munkácsy-díj, 1991 – VIII. Országos Éremművészeti Biennálé díja Sopron, XII. Országos Kisplasztikai Biennálé díja Pécs, Vásárhelyi Őszi Tárlat díja, Hódmezővásárhely, 1992 – Országos Faszobrászati Kiállítás díja Nagyatád,  1994 – Regionális Kisplasztikai Tárlat díja Zalaegerszeg, 1997 – XI. Országos Éremművészeti Biennálé díja Sopron, 1998 – Regionális Kisplasztikai Kiállítás díja Zalaegerszeg, Országos Groteszk Pályázat díja Kaposvár, 2001 – Orbis pictus kiállítás díja Veszprém, 2009 – MS mester-díj (posztumusz).

A kiállítás támogatói:     

Rumi Rajki Műpártoló Kör

A képek nagy méretben is láthatók.


 

Több nemzetközi szobrászati alkotótelep munkájában részt vett: Nagyatád, Dunaújváros, Nyíregyháza-Sóstó, Seprais (Svájc), Selye, Lendva (Slov.), Mór, Kecskemét.

Kedvelt területe a kisplasztika, főként fából, és az éremművészet. A hetvenes-nyolcvanas években a jelképszerű megfogalmazás, tömbszerűség, redukált formavilág jellemzi szobrait. A szerves népi tárgykultúra és az ősi tárgyformák világából táplálkozott, de elgondolásai, formavilága a modern szobrászatban például Brancusival is rokonságba vonható. Idolszerű figurái egy –egy gondolat jelképévé válnak. Komolyabb hangvételű munkái mellett játékos, humoros plasztikákat is találunk. Érmein a lényeg tömör megfogalmazása és lendületes vonalvezetés érezhető. A kilencvenes évektől a plasztikák térszerveződésének problémája foglalkoztatta, az összetettebb formák struktúrája, metsződések, áthatások játéka. Megteremtette saját formavilágát és amellett következetesen kitartott. Ahogy művei a tárlatokon megjelentek, azonnal felismerhető volt az egyéni, „tornays” hangvétel. A regionális és országos kisplasztikai és érembiennálékon Kőszeget és Vas megyét képviselte, s befogadó városának hírnevet és sikert hozott. Nagy veszteség a régiónak és az egész szobrásztársadalomnak, hogy ilyen hamar távozott közülünk.

Egyéni tárlatai Magyarországon kívül Romániában, Ausztriában, Németországban, Szlovéniában voltak.

Művei számos közgyűjteménybe eljutattak: Drezda, Székesfehérvár, Pécs, Szombathely Sopron, Salgótarján, Budapest múzeumaiba és galériáiban őrzik.

Köztéri alkotásai között emlékműveket, fali domborműveket találunk, melyek közül kiemelkedik a szombathelyi Szent István emlékmű (1998).