Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program keretében meghirdetett

“MÚZEUMOK ISKOLABARÁT FEJLESZTÉSE ÉS OKTATÁSI-KÉPZÉSI SZEREPÉNEK INFRASTRUKTURÁLIS ERŐSÍTÉSE”

TIOP – 1.2.2/09/1-2010-002  kódszámú
“Kreativitás és környezet” – A Szombathelyi Képtár infrastrukturális fejlesztése az oktatási-képzési szerepének erősítése érdekében
Támogatott időszak: 2011. január 01.– december 31.
Az Európai Unió és a Magyar Állam által nyújtott támogatás összege: 22.043.360 Ft

Kedvezményezett: Szombathelyi Képtár, 9700 Szombathely, Rákóczi Ferenc u. 12.
Tel.: 94/508 800, Fax: 94/314 096, E-mail: keptar@int.szombathely.hu, http://keptar.szombathely.hu

 


A Szombathelyi Képtár tervezése, építése során figyelembe vették azt a sokrétű feladat-komplexumot, amely a múzeum közönségkapcsolati tevékenységét kellett hogy jellemezze. Ezen belül akkori mérce, ideológia szerint arányos helyet kapott az oktatási célzatú terek kialakítása. A képtár létrehozását megelőzően már be lettek vonva az iskolák és egyfajta szellemi erőtér létesült a felnövekvő generációkban, amely kedvező feltételeket jelenthetett a leendő múzeum fogadtatása szempontjából. A feladat specifikuma az, hogy eltérve a különböző intézményeknél külföldön és Magyarországon működő egyesületektől, baráti köröktől, csak a szervezeti formák, keretek lehetnek azonosak, nevezetesen ugyanazokkal az iskolákkal, oktatási intézményekkel történik a kapcsolati tőke építése, ugyanakkor ennek a rendszernek folyamatosan változó tényezője maga az alany: a különböző korú iskolások összessége, akik időközben felnőnek, illetve jönnek az utódok.
Ez most már történeti távlatba helyezi azt a huszonöt évet, amelyet a Szombathelyi Képtár eddig megélt, és egyben azt is jelenti, hogy az akkori iskolások már felnőttek és az utánuk jövő generáció ízlése, világlátása teljesen megváltozott, amely egyben természetes folyománya az életnek, ugyanakkor olyan változásokat is magába foglal, amelyek negyedszázada prognosztizálhatatlanok voltak. Így nem lehetett tudni, hogy a technikai eszközök, a médiumok szerepe mennyire forradalmian megváltoztatja az érintettek gondolkodásmódját, illetve alapvetően azt, hogy az ismeretekhez miként jutnak hozzá, amelyben a verbalitásnak fokozatosan visszaszorult a szerepe és az audiovizuális eszközökre tolódott a hangsúly.

Paradox módon az a kihívás, amellyel egy mai kulturális intézmény szembenéz, az nem a művészet által egy ingerszegény környezetből való kiragadás, hanem pontosan a vizuális ingerekben gazdag fiataloknál jelenthet egyfajta érzéki beszűkülést a művészettel való tárgyi szembesülés. Ugyanakkor számos bizonyíték van arra, hogy a műalkotásokkal való közvetlen találkozás elemi érzéseket szabadíthat fel, de az ehhez vezető út feltételezi a szakmai, a közönségkapcsolat területén dolgozók megfelelő szakmai felkészültségét, illetve olyan tökéletes technikai eszközök használatát, amelyeket az amúgy meglehetősen kritikus, és a technikát jól ismerő fiatalok is elfogadnak, magukénak éreznek.
Alapvető igény tehát az, hogy az élményközpontú múzeumi tartózkodás része lehessen az a folyamat, amelyet a múzeumpedagógia képvisel, és amely úgy oktat, hogy mellőzi a „frontális” elemeket és nagy mértékben épít a tanulók öntevékenységi formáira.
A folyamat során tehát a tanulók sokszor nem is érzik, hogy oktatási folyamat részesei, hanem az aktivitást, interaktivitást alkalmazva élményszerűen fogadják be az új ismereteket, illetve azonosulnak azzal a műtárgyvilággal, amely itt őket fogadja, körülveszi. A 2011. nyarán már működő Iseum szomszédságában a lehető legkézenfekvőbb módon láthatják át azokat a kulturális folyamatokat, amelyek évezredeket íveltek át, és amelynek konkrét megfogható valamint virtuálisan bemutatott példáit saját szemükkel láthatják.
Rugalmas módon kell figyelembe venni azt a tényt, hogy az oktató múzeum célcsoportja egy olyan típusú fikció, amely minden esetben átmeneti jelleget ölt, és valójában olyan generációkat képvisel, amelyek folyamatosan növekednek, kiteljesednek biológiailag, illetve társadalmi, kulturális értelemben. Így amennyiben pl. megnevezzük mint speciális célcsoportot az óvodásokat, az két feladatkört jelent:

1. az adott pillanatban lévő gyermek ismeretekhez, élményekhez való juttatása
2. annak a szituációnak a felvázolása, amely évek múltával ugyanezeket a fiatalokat érinti

Ennek megfelelően és szoros együttműködésben a pedagógusokkal az életkori sajátosságoknak megfelelő módon kell az ismereteket eljuttatni. Ez egyben a projekt időben való kiterjedését is jelenti. Célunk, hogy az élmények, az ismeretek egymásra épüljenek. Ezeknél a vertikális és horizontális időmetszeteket figyelembe kell venni, vagyis nem lehet ugyanazzal a témával egy az egyben foglalkozni egy adott célcsoporttal, mint tíz évvel később.

alábbi fő szempontok érvényesülnek:
- a résztvevők hozott tudása
- számítógépes ismereteik
- az intézmény által közvetített információk:
a saját gyűjteményi anyag tematikus bemutatása
mindenkori kiállítások anyaga
- az itt őrzött kulturális értékek megismertetése, illetve a műveknek oly módon való szemlélése, amely mintegy „kapuként” értelmezi az adott alkotást, és amely lehetővé teszi, hogy rajta túllépve már térben, időben máshol létező művek, szellemi termékek legyenek általa elérhetők, illetve visszacsatolás által felismerik azt, hogy ami itt megtalálható, az szerves része a világnak, tudatosítva, hogy ez érték erkölcsi anyagi értelemben egyaránt.
- a művészet egyetemes értékeinek bemutatása
Ezekről visszajuttatni a program résztvevőit az itt őrzött művekhez, felvetve az egyetemes és a helyi kérdéskörét. Mindez a következő oktatási formákat igényli:

Számítógépes programok kreatív használata
Virtuális és manuális közötti egyensúly megteremtése
Elméleti foglalkozások
A jövőbe mutató oktatási tevékenység egyik lehetséges formájának tartjuk, hogy első fokon a projekt szereplői érezzék át, hogy manuálisan mire képesek, szembesüljenek azzal a helyzettel, hogy bár különböző számítógépes programokkal látványos, tetszetős hatásokat lehet elérni, kisebbfajta csodák teremthetők meg a kézműves tevékenységek során, és mindez lehetővé teszi, hogy közelebbinek érezzék a képzőművészetnek azt az igen tetemes részét, amely még a virtualitás előtti korszakban készült, és amely alapjává vált a későbbi technikai fejlesztésnek. De mindezt megelőzően az igények felmérése, illetve verseny, játékos pályázatás keretében logót illetve kabalafigurát terveztetünk és a nyertes pályázat egy-egy középtávú folyamatot végig fog kísérni.
Leegyszerűsítve a folyamat vázát, az életkori sajátosságoknak megfelelően kezdetben az érzéki-manuális tevékenység, majd fokozatosan a szellemi ismeretanyag megszerzése válik hangsúlyossá, nem megszakítva ugyanakkor a kapcsolatot az alkotói tevékenységgel.

Oktató múzeum alatt nem csak azt értjük, hogy mi adunk, hanem mi is szeretnénk kapni, hogy ebből épüljünk, illetve a gyerekek, fiatalok, felnőttek egymás számára is adjanak.