április 27. – július 17.
Szántó István
festőművész kiállítása

FORMÁBA KEREKEDETT VILÁG
 

Munkáira jellemző a tárgyi folklór használata, azon belül leginkább a vallásos népművészet tárgyi emlékei, valamint a kisajátítás művészete. Megjelenik például a fogadalmi tárgyak képzelet gazdagsága, papírkivágások sokfélesége, mézeskalács és votív tárgyak ütőfáinak formagazdagsága, az árnyjáték, az áttört fatábla betétek változatossága, a szimmetria fogalma.
A hagyományos alkotásmód mellett más műfajokkal (public art) is kísérletezik, amellyel szorosan kapcsolódik a kortárs szenzuális képzőművészethez.
A kiállítás fő témája a népi kultúra tárgyi emlékeinek megjelenése a képzőművészetben. Alkotómunka közben a népi kultúra tárgyi emlékei közül a művész figyelme a fogadalmi tárggyal létrejött misztikus erőátvitelre irányult. E témában való elmélyülését személyes tapasztalatai inspirálták. Közeli hozzátartozója súlyos szívműtéten esett át. Az ő felgyógyulásáért készítette több fogadalmi tárgyú munkát, melynek kiemelkedő első darabja volt a Viaszágy című alkotás.
Hogyan jelennek meg a népművészet tárgyi emlékei és a paraszti vallásos tárgyi világ a kortárs művészetben?
Legkézenfekvőbb a magyar képzőművészben megjelenő tárgyi folklór vizsgálata, de fontos a népművészet szerepe más nemzetek képzőművészetében is. A kiállításban megfogalmazódik, hogy a népi kultúra emlékeinek milyen szerepe van, hogyan kell utólag beemelni, felhasználni, vagy helyesen idézni újabb művekben. A lényeg: a népi motívum metamorfózisa a képzőművészetben.