Sütő Éva textilművész
Műhelytitkok

2014. május 27 - augusztus 10.
;

”MŰHELYTITKOK”

A művésznő rendhagyó módon mutatja be a munkák megszületésének folyamatát, a téma körüljárását, a gondolattól a megvalósulásig. Ezek rajzos tervek, színtervek, történeti háttérkutatások, variációk. A szakrális munkákhoz készült gyűjtési anyagok, jelképek grafikus feldolgozásai. Különösen sokat foglalkozott Szombathelyhez kötődő legendákkal, az antik várossal, a város híres szülöttjének, Szent Mártonnak történetével, valamint a barokk kori városról ma még fellelhető töredékes emlékképpel. Mindezekből születtek meg selyemre festett fali, illetve zászlótextiljei, a veduta jellegű három részes úti kárpit, selyemre festve és a francia gobelin technikával készült “Anno Sabaria” című munkája. Érdekes módon mindig foglalkoztatta a múltunk, legendáink, így születtek meg a ”Legenda”, az “Őseink fejfedői”faltextil és a textiltárgyak.

A minimális gondolatok textilben, bőrben elbeszélve egy sajátos műfaj:a minitextil tárgyai, melyek a talált tárgyak inspirációiból születtek /Túlélőbörönd, Honfoglalás, Zikkurátok, Textiles optika, stb/. A textil varázslatos anyag, élő és alakítható, a vele való kísérletezés végtelen gondolatsort indíthat el. Így jöttek létre a Szalagmánia sorozat darabjai, batikolt nemezszalagokkal való játék, a 2000. évi Napfogyatkozás zászlaja, a Víz alatti zikkurátok, a Textiles optika. A bőr mint anyag további igézetet jelent. A formálhatósága, a simulékonysága. Egy velencei utazás emlékei a “Venezia Vecchia sorozat maszkban elbeszélve. Valamint néhány bőrbugyor, mágikus varázskavicsokat rejtve.

Általában munkáira jellemző a sorozatban való gondolkodás, csoportba rendezés egy témán belül, ez talán – véleménye szerint – „iparos múltjából” való beidegződésnek tudható be.

Sütő Éva a Vas megyei művészeti élet évtizedek óta jelentős alkotó tagja.
1940-ben született Budapesten. A Magyar Iparművészeti Főiskola textil és bőr formatervezési szakán kapott diplomát 1966-ban.
Mestere Szilvitzky Margit Munkácsy-dijas iparművész volt.
Utána a szombathelyi Sabaria Cipőgyár formatervezője, majd művészeti vezetője.
Több szakmai díj és a Formatervezési Nívódij tulajdonosa. 1980-tól, az ipar hanyatlásától szabadfoglalkozású iparművész.
1992-től 2002 –ig a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola alapítója,tagozatvezetője és szaktanára.
Állandó kiállítója a szombathelyi Nemzetközi Textilbiennáléknak és Triennáléknak.
1998-2003 között a Szombathelyi Képtárban megrendezett Textilbiennálék kurátora.
A Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ kézműves szakán tanít.
1968-tól tagja a Művészeti Alapnak, 1980-tól a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének és a Rumi Rajki Műpártoló Körnek.
Szombathelyen él és dolgozik.
Textil- és bőrmunkái kísérletező kedvét, szín- és formagazdagságát bizonyítják. Foglalkozik történelmi témákkal,
a nemzeti jelleg vonatkozásaival, szombathelyi lokálpatriótaként a város múltjával és értékeivel.
Munkái több műfajban készülnek: fal és tértextil, zászló és minitextil, használati tárgyak vagy lírai szobrok.
A Szombathelyi Képtárban sok csoportos kiállításon láthattuk már alkotásait,
de önálló kiállítással még nem jelentkezett. Ezt a hiányt pótolja a 2014 tavaszán megnyíló tárlat.

Díjai:

1978, 1980      Ipari Formatervezési Nívódíj, Budapest
1982    Ipari Textilbiennálé díja, Szombathely
1998    I. Zászlóbiennálé díja, Szombathely
1998    Szent Márton pályázat, Rumi Rajki Alapítvány díja
2000    Országos Szalagkiállítása díja, Textilművészetért Alapítvány díja

Munkái közgyűjteményekben:
Szombathelyi Képtár, Vas Megye Önkormányzata, Polgármesteri Hivatal Szombathely, Szent Márton Plébánia Rédics

Sütő Éva munkásságában mindvégig összekapcsolódik a használat (hasznosság) és az esztétikum. Pályája elején cipőkollekciók tervezésével aratott sikereket, eljutott számos külföldi kiállításra és bemutatóra (Milánó, Róma, Párizs). Független művészként az ipar- és képzőművészet határterületén kísérletezik, alapvetően a bőr és textil felhasználásával. Széles érdeklődési körét munkái tükrözik: lelkes lokálpatriótaként elkészítette Szombathely újkori látképét a 18. század végéről textilképben (Sabaria anno), Savaria római építészeti emlékeit használta fel zászlóin (Divo Claudio 2003), a város Szent Márton kultuszának erősítésére, Márton püspök tiszteletére ünnepi sorozatot készített (Zászló, köpeny ereklye 1997). A kilencvenes években behatóan tanulmányozta a honfoglaló magyarság anyagi kultúráját, ennek eredménye volt az „Őshazák” című sorozat: nemezből, bőrből, toll és fém applikációval készült fejfedő sorozat.

Folyamatosan kiállít a szombathelyi Textilbiennálék és Triennálék tárlatain, változatos alkalmazású textil és bőr viseleti tárgyakat, kiegészítőket, szalagokat, zászlókat és minitextileket. Ez utóbbiak különösen alkalmasak játékos, humoros, lágy és kísérletező alkotások létrehozására.

Sütő Éva művei átgondoltak, tisztán szerkesztettek, harmonikusok. Anyagfelhasználása, komponálása nőiesen lágy, textilképei, zászlói festőiek. Munkássága második felében fontos szerephez jutott a tanítás, előbb a szombathelyi művészeti szakközépiskolában, utóbb az egyetem kézműves szakán oktatja a hallgatókat. Több tanítványát indította el sikeres szakmai pályán.