KAMPER LAJOS    Kényes egyensúly
2013. AUGUSZTUS 1. - SZEPTEMBER 15.

A művészet maga a „kényes egyensúly”

Adni, de nem kiszolgálni! Kamper Lajos nem esett csapdába, de annak ellenére, hogy befutott, rutinos, tudását oktatásban is kamatoztató művész, tisztában van a folyamatos veszélyhelyzettel.
Ez nagyon szimpatikus, mert a magabiztos művészek hajlamosak önmaguk klasszifikálására, amelyből a leállás, önismétlés következhet. Természetesen, mint gyakorló művésznél túl általános ott megállni, hogy a művészet egésze ilyen vagy olyan. A kérdések tartalmi és technikai szempontból több síkon jelennek meg.
Először is „kényes egyensúly”, hogy hol válik el a grafikus a festőtől? Ugyanis Kamper Lajos képei nagyon színesek, tehát megszólal a festészet csábító „szirén hangja” – hogy képzavarral éljünk. Egy ilyen műve került elém, de mivel a kinyomtatott vacak print a monitor színorgiájához képest igencsak halovány lett – jelent meg előttem Kamper Lajos igazi művészi arca – a grafikus, a vonalak mestere, aki a színkompozíciók mögé gondos vonalhálózatot tervez.
És itt a „kényes egyensúly”! A képek egyrészt jól meghatározható, geometrikus rendszerre épülnek, ugyanakkor a végtelenségig feszíti ezt a keretet organikus formákkal. Ez az igazi mutatvány. A szó szoros értelmében akrobatikus, formában, színben, témában. Egyensúlyozó artisták, zenélő bohócok – de nem mostaniak.
Ősi mutatványosok örökösei, talán a reneszánsz korból. Abból a korból, amikor új módon fedezték fel az embert, és a nők szerepe is lassacskán kezdett megváltozni. Mert egyik fő témája a Nő.
Talán periférikusnak tűnik, hogy címereket is tervez, de ez pontosan modellezi alkotói attitűdjét. A múltból meríteni és a mához szólni.
Gálig Zoltán

Kamper Lajos grafikusművész 1949-ben született. 1974-ben végzett alkalmazott és reklámgrafika szakon a Dekorációs és Kirakatrendező Iskolában. Tanárai: Németh János és Szentirmai Zoltán. A sokszorosító grafikát Kéri Imrétől és Prutkay Pétertől tanulta. Reklámgrafikai tanulmányai befejezése után érdeklődése a sokszorosító- és képgrafika felé fordult. Az alkalmazott grafikák mellett az illusztratívabb műfaj áll közelebb hozzá. Témáit a lírai-absztrakt jellemzi. Elsősorban emberi helyzetek, férfi-nő kapcsolatai, szituációk, aktok, történések, mesék elvonatkoztatásában, a valóság és álom keveredésében. Grafikusi munkássága egyik fő büszkesége, hogy elkészíthette a megye településeinek címereit, valamint rangosabb eseményekhez, díszemléklapokat és rézkarcokat alkotott. A fiatalok számára grafikai alapismereteket nyújtó Grafikai Műhelyt vezet. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, valamint más művészeti szervezeteknek. Szombathelyen él. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepeltek munkái egyénien és kollektívában egyaránt. Hazai és nemzetközi művésztelepeken vesz részt.

 
A kiállítás támogatója: