HAUSER BEÁTA

Noémi

(Budapest 1956 -)

 

Hauser Beáta Ferenczy Noémi díjas művész a második gobelin generációhoz tartozik az újjászületett modern textil művészeten belül. Híd Hager Ritta, Péreli Zsuzsa, Polgár Rózsa, Solti Gizella és az utána jövők között.

Tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskolán végezte, 1976–1980 között. Mestere Eigel István volt. A szakmába való berobbanása a „+- Gobelin” című biennálén volt, azokban az időkben, amikor a gobelinművészet kilépett több évszázada meghatározott keretei közül, s megmutatta, hogy a gobelin nyelvével kortárs kérdésekre is lehet válaszokat adni. Míg a többiek a finom folthatásokra törekedtek, megteremtve ezzel az újfestészetet, addig Hauser Beáta a rajz felé orientálódott, a régi fotográfiák barnás tónusában dolgozott a legtöbbet. Ezeket kitűnő rajztudásának köszönhetően, és a saját maga által tovább fejlesztett – félsoros – szövési technikával pont- és csíkraszterrel szövi meg. Ezzel az alkotó móddal sok lírai és szentimentális gobelin került ki a műterméből. Ennek a korszaknak az egyik legszebb darabja a „Noémi” című falikárpitja, mellyel Ferenczy Noémi textilművésznőnek, az újjászületett gobelin megteremtőjének tiszteleg. A kárpiton a bal felső sarokból a jobb alsó sarokig diagonálisan helyezkedik el 3 figura. Baloldalon legfelül Ferenczy Noémi, mint kislány, azután középen, mint fiatal lányt láttjuk viszont, majd a jobb szélre érve a legkarakterisztikusabb megjelenéssel, a leg-kidolgozottabb alak az időskori, érett mint testben mint tudásban van láttatva a művésznő.

Sajátos rajzos stílusa, raszteres technikája minden korszakában felismerhetővé teszi a Hauser Beáta által megálmodott és saját kezűleg meg szövött műalkotásokat.

 

Cebula Anna