A SEZESSION GRAZ KÖSZÖNTI SZOMBATHELYT

MÁRCIUS 16. - MÁJUS 26.

A „Sezession Graz” művészcsoportot 1923-ban alapította a világhírű festő Wilhelm Thöny, továbbá Fritz Silberbauer és Alfred Wickenburg.
Ez volt az utolsó alapítás abban a művészeti mozgalomban, amit Közép-Európában szecessziónak nevezünk. A korábbi szecessziós irányzatokhoz képest, amelyek Münchenben, Berlinben vagy Bécsben jöttek létre, Grazban eltérő módon, nem a stiláris sajátosságok alapján történt a formálódás, hanem egyszerűen a kortárs művészetről volt szó, amely az akkori generáció életérzésének megfelelt.
A csoport megalakulásától kezdve nemzetközi művészek vettek részt a kiállításaikon.
1938-ban a Sezession csoportot „mint az elfajzott művészet színterét” betiltották.
A háború befejezése után ismét nagy lendülettel kezdett munkába. Egyre nagyobb volt az aktivitás iránti törekvés, s ez máig fennáll, a „Sezession” kiteljesedett, új elképzelések és gazdag formai megoldások felé halad.

Kunstverein Sezession Graz: Die Sezession Graz wurde 1923 unter dem heute weltberühmten Maler Wilhelm Thöny, weiters der Maler Fritz Silberbauer und Alfred Wickenburg gegründet. Sie ist die letzte Gründung innerhalb jener künstlerischen Bewegung, die man im mittleren Europa “sezessionistisch” nennt. Zum Unterschied von den älteren Sezessionen in München, Berlin und Wien  geschah die Gründung nicht unter dem Signum der stilistischen Eigentümlichkeit, sondern in Graz ging es einfach um zeitnahe Kunst, die dem Lebensgefühl der damaligen Generation entsprach. Vom Anfang ihres Wirkens an waren internationale Künstler bei den Ausstellungen in der Sezession vertreten. Im Jahre 1938 wurde die Sezession als “Pflegestätte entarteter Kunst” verboten. Nach Kriegsende hat  sie sich mit neuem Elan wieder etabliert. Umso größer war der Drang nach Aktivität, der bis heute wachgeblieben ist und die Sezession auszeichnet, die immer wieder für neue Ideen und ein reichhaltiges Formenvokabular sorgt.

 
Walli Feller

„Élettér” Az Élettér ciklus képei hazám, Steiermark tájait mutatja be. A mezők látóterébe stilizált elemek vannak beágyazva, növények, házak,megrajzolt utak és szimbolikus jelek (hold, nap). A színfelvitel módja az ábrázoltat minden naturalisztikus tárgyiasságtól önállósítja, hogy – a stilizáló absztrakcióval együtt – inkább szimbolikus-expressszív stílust tegyen lehetővé.

 
Heinz Tagger

„Aktok” A meztelen test ábrázolását minden kultúrában ismerik. Acrylképeimet aktmodellek segítségével rajzoltam, és azután mind formában, mind színben eltávolodtam tőlük.

 
Renate Sterlika

„Infánsnők a művészetben és a kisemberek” A művészettörténetben az „infánsnők” témáját minden időben feldolgozták a nagy művészek. Ehhez a témához való közelítésem oka az volt, hogy Velasquez, Picasso, Jawlensky, Medvedev, Alonso Sanches Coello és Sofonisba Anguissola ismert műveihez megtaláljam az ellenpontot kis portrék formájában – The Little People, kisembereknek nevezve. A tíz képre kifejlesztett alapkompozícióhoz kis portrérajzokból (The Little People) akartam egy új képi nyelvet kigondolni. Kb. 400-500, papírra vagy vászonra készült portrérajz kellett ahhoz, hogy megtaláljam a megfelelő utat. Ezek 2005 és 2012 között keletkeztek. A kézírás, ami ez alatt a hét év alatt mindig változott, különböző ritmust és feszültséget ad a kép felületén. Az eltérő technikák (rajz, írás, festés, vízfestés, stb.) képezik az összekötő elemet a kompozícióban.

 
Monika Schönbacher

„Segítség nélkül” – „Bábszínház” Háborúk vannak, hogy területeket szerezzenek vagy gazdasági érdekeket kövesssenek. Embereket vetnek be stratégiailag, lehetséges halálukat belekalkulálják. Bábuk…

 
Barbara Rittler

„Kettősroló” Kiválasztott zenedarabokhoz készült művek, amelyekkel a hangok egymás mellettiségét és egymás fölöttiségét ábrázolja. „A fák olyan költemények, amelyeket a Föld az Égbe ír.”(Khalil Gibran) Olvasom őket, és megpróbálom nagy jelentőségüket számunkra és a Földünk számára is megtartani.

 
Marion Rauter-Wieser

„Kereszténység” Ma számtalan ember fordul el a kereszténységtől. Mert hány bűntettet követtek el Isten nevében a történelem során? Háborúkat, üldöztetéseket, diszkriminációt…S mégis az emberek voltak azok, akik az ő vélt akaratát valóra váltották. Közben hatalomról és leigázásról, kizsákmányolásról és büntetésről, bűnről és bűnhődésről volt szó. S egy ilyen züllött és túlhaladott istenképből a mai felvilágosult, felnőtt ember nem tud mély, spirituális megnyugvást lelni. Siessünk tehát inkább egy Isten felé vezető felfedező útra, akinek a lényege az, hogy minden embert és teremtményt feltétel nélkül szeret. Lássunk Istenben újból barátot és útitársat.

 
Ingrid Pototschnik

„Rajzok mint üzenetek” Ügyelek arra, hogy a rajzokat úgy tekintsem, mint üzeneteket, és hogy azokat kivigyem a nagyvilágba. Ez egy örök elfogadás és továbbadás. Így működhetne Földünkön a rendszer. A törvényszerűség elutasításával azonban ezt a körforgást akadályozzák.

 

 

 
Renate Polzer

Részlet a katalógus szövegéből:
„… és amit láttam, sokféle megtört realitás volt, részben több rétegben átfestve. Akkor is, ha kompozíciói semmiféle előre elkészített gondolatnak sem felelnek meg, a szemlélőnek mégis kidolgozott művet nyújt, hogy részben az egész sorozat alapján művészi munkáját folytassa és összes saját elképzelésével befejezze.”
Dr. Michael Wimmer, EDUCULT

 
Raymonde Marcher-Greinix

Világok I-X  A „Világok I-X sorozat” témája a fejek, ebben az esetben a női fejek, ezek azonban nem portrék, hanem hangulatot akarnak megörökíteni. Egy második képsorozattal kombinálva saját titokzatos világok alakulnak ki. „Utazás” – „Futás” Az utazás című szobron megkapó a második és a harmadik dimenzió kapcsolata és a vaslemez-fa kombinációja. A Fuss című szobronál az ember és állat keverékéről van szó. A diffúz mozgás és az összekuszált test feszültséget kelt. Ez az, ami felkelti és lebilincseli az érdeklődést.

 
Linda Leeb

„Lebegő kövek” A „Lebegő köveket” paradoxonként kell nézni. A kövek, mint a nehézség szimbólumai könnyűnek és lebegőnek tűnnek. Fordított valóságot jelképeznek. Olyan helyzeteket és gondolatokat szimbolizálnak, melyek nyomasztó akadályként vagy gátként jelennek meg, azonban azok leküzdése után, a visszatérés és a cél elérése után könnyűek és lebegők lesznek, mint a madarak a levegőben.


Helmut Lichtenegger

„Színes formák jelenkori gondolatokkal” – „Két ház” A képek nem egy absztrakció véletlenszerűségét mutatják. Gondolatokból állnak. Egyrészt egy világi (anyagi), másrészt egy krisztusi, keresztény világból.



 
Sigi Hrad-Rynda

„Add nekem a számodat” – a bölcsőtől a sírig Munkáimban szimbolikus módon, piktogrammokkal és jelekkel próbálom meg a mondanivalót hangsúlyosan kiemelni. A különböző anyagokkal és a legkülönfélébb képi technikákkal való kísérletezés számomra állandóan új kihívás vagy új feladat.

 
Helga Hudin

„Tökéletesség” – „Biztonság” Képeim kifejező ereje több rétegű élő felületekből adódik, ebben a zaklatott korban a nyugalmat és a csendet kell, hogy közvetítse. A grafikus elemek felhasználásával a nézőnek a síkkal való kompozícióban kell éreznie a kép egységét és felfedeznie a titokzatosságot.

 
Ingrid Wieser

„Erőhidak” Az Erőhidak képsorozat nyolc képből áll, és a természettel és a természet hangjaival folytatott belső és külső párbeszédből jött létre. Feszültség és oldás között. A szín- és hangzástér kapcsolatba lép egymással. Átváltozások megengedettek, az erőhidakra fel lehet lépni, ezáltal a mélybe pillanthatunk.

 
Mil Vega

„Tájak” Megpróbálom az érzéseket a képeimen leegyszerűsített formában és színnel ábrázolni.

 

WALLI FELLER
„Lebensraum“ Die Tableaus aus dem Zyklus „Lebensraum“ zeigen Landschaften aus meiner Heimat Steiermark. In die Aufsicht der Felder sind stilisierte Elemente wie Pflanzen, Häuser, gezeichnete Wege und symbolische Chiffren (Mond, Sonne) eingebettet. Die Art des Farbauftrages emanzipiert das Dargestellte von jeder naturalistischen Gegenständ-lichkeit, um – zusammen mit der stilisierenden Abstraktion – einen eher symbolisch-expressiven „Stil“ zu ermöglichen.

SIGI HRAD – RYNDA
„Give Me Your Number – von der Wiege bis zum Tod“ In meinen Arbeiten versuche immer wieder symbolhaft, mit Hilfe von Zeichen und Piktogrammen, die Aussage, beziehungsweise das Thema verstärkt hervorzuheben. Experimentieren mit den verschiedensten Materialien und in den unterschiedlichsten bildnerischen Techniken, ist für mich stets eine neue Herausforderung oder Aufgabe.

HELGA HUDIN
„Vollkommenheit“ – „Geborgenheit“ Die Ausdruckskraft meiner Bilder liegt in lebendigen Flächen aus mehreren Schichten, die Ruhe und Stille in dieser hektischen Zeit vermitteln sollen.  Durch den Einsatz von grafischen Elementen soll der Betrachter, in Komposition mit der Fläche, die Einheit des Bildes spüren und das Geheimnis entdecken.

LINDA LEEB
„Schwebende Seine“ Die „Schwebenden Steine“ sind als Paradoxon zu sehen. Steine als Symbol der Schwere erscheinen leicht und schwebend. Sie symbolisieren umgekehrte Wirklichkeiten. Sie symbolisieren Situa-tionen – Gedanken, die erdrückend als Hindernis, als Bürde erschei-nen – werden jedoch nach deren Bewältigung, nach einer Umkehr, nach Erreichen des Ziels leicht und schwebend, wie Vögel in den Lüften…

HELMUT LICHTENEGGER
„Bunte Formen mit Zeitgedanken“ – „Zwei Häuser“ Die Bilder unterliegen keiner Zufälligkeit einer Abstraktion. Sie ent-stehen aus Gedanken. Einerseits aus einer weltlichen und andrerseits aus einer christlichen Welt.

RAYMONDE MARCHER GREINIX
„Welten I – X“ Die Serie „Welten I – X“ behandelt das Thema Köpfe, in diesem Fall – Frauenköpfe – die aber keine Portraits sind, sondern Stimmungen erzeugen sollen. In Kombination mit einem zweiten Bildsujet entstehen eigene geheimnisvolle Welten.
„Die Reise“ – „Lauf“ Faszinierend an der Skulptur „Die Reise“ ist die Verbindung von der zweiten und dritten Dimension und die Kombination von Eisenblech und Holz. Auch bei der Skulptur „Lauf“ handelt es sich um ein Mischwesen aus Tier und Mensch. Die diffuse Bewegung und der verwirrende Körper erzeugen Spannung. Das ist es, was Interesse weckt und fesselt.

RENATE POLZER
Ausschnitt aus einem Text vom Katalog „…und was ich sah, waren vielfach gebrochene Realitäten, zum Teil in mehreren Schichten übermalt. Auch wenn ihre Kompositionen keinem vorgefertigten Konzept entsprechen, so macht sie doch dem Betrachter, der Betrachterin ein formal durchgearbeitetes Angebot, zum Teil anhand ganzer Serien, ihre künstlerische Arbeit fortzusetzen und mit ihren je eigenen Vorstellungen zu vollenden…“Dr. Michael Wimmer,  EDUCULT

INGRID POTOTSCHNIK
„Zeichen als Botschaft“ Ich achte Zeichen wahrzunehmen, sie als Botschaft zu deuten und sie hinauszutragen in die Welt. Es ist ein ewiges Empfangen und Weitergeben. So könnte das System auf unserer Erde funktionieren. Durch Missachtung der Gesetzmäßigkeiten aber, wird dieser Kreislauf massiv beeinträchtigt.

MARION RAUTER – WIESER
„Christentum“ Unzählige Menschen wenden sich heute vom Christentum ab. Denn welche Verbrechen wurden nicht in der Geschichte „im Namen Gottes“ begangen? Kriege, Verfolgungen, Diskriminierungen….. Dabei waren es doch die Menschen, die seinen vermeintlichen Willen in die Tat umgesetzt hatten. Es ging dabei um Macht und Unterwerfung, Ausbeutung und Strafe, Schuld und Sühne. Doch aus einem solchen pervertierten und überholten Gottesbild kann heutzutage kein aufgeklärter und mündiger Mensch mehr tiefe, spirituelle Befriedigung ziehen. Begeben wir uns also lieber auf eine Expedition zu Gott, dessen Wesen es ist, alle Menschen und die gesamte Schöpfung ohne Abstriche zu lieben. Sehen wir Gott wieder als einen Freund und Wegbegleiter.

BARBARA  RITTLER
„Doppelrollos“ Arbeiten  zu  ausgewählten  Musikstücken, um  das Miteinander und Übereinander der Töne darzustellen. „Bäume sind  Gedichte, die die Erde  in den Himmel  schreibt“ (Khalil Gibran ). Ich lese sie und versuche, ihre große Bedeutung für uns und unsere Erde festzuhalten.

MONIKA SCHÖNBACHER – FRISCHENSCHLAGER
„Hilflos“ – „Marionettentheater“ Kriege finden statt, um Einflussbereiche abzustecken, oder um wirtschaftliche Interessen zu verfolgen. Menschen werden strategisch eingesetzt, das Wissen um ihren möglichen Tod wird einkalkuliert. Marionetten......

RENATE STERLIKA
„Infantinnen in der Kunst und The Little People“ Das Thema „INFANTINNEN“ ist immer wieder von großen Künstlern in der Kunstgeschichte bearbeitet worden.  Mein Zugang zu diesem Thema war, zu den bekannten Werken der Künstler Velasquez, Picasso, Jawlensky, Medvedev, Alonso Sanchez Coello und Sofonisba Anguissola eine Gegensprache in Form von kleinen Portraits – genannt „The Little People“ – zu finden. Zu der für die  zehn  Bilder  entwickelten  Grundkomposition,  wollte  ich aus den kleinen Portraitzeichnungen – „The Little People“ – eine neue Bildsprache erdenken. Cirka 400 – 500 Portraitzeichnungen auf Papier oder Leinwand waren notwendig, um einen geeigneten Weg zu finden. Diese sind in den Jahren 2005 – 2012 entstanden. Die Handschrift, die sich in sieben Jahren immer wieder verändert hat, ergibt einen unterschiedlichen Rhythmus und Spannung auf der Bildfläche. Die verschiedenen Techniken (Zeichnung, Schrift, Malerei, Lavierungen, etc.,) bilden in der Komposition die Verbindungs-elemente.

HEINZ TAGGER
„Akte“ Die Darstellung des nackten Körpers kennt man in allen Kulturen. Meine Acrylbilder sind nach Aktmodellen gezeichnet und dann sowohl in der Form, als auch in der Farbe entfremdet.

MIL VEGA
„Landschaften“  Ich  versuche, die Gefühle  in meinen  Bildern  in reduzierter Form und Farbe darzustellen.

INGRID WIESER
„Kraftbrücken“  Die Bildserie “Kraftbrücken” beinhaltet acht Bilder und entstand aus einem inneren und äußeren Dialog mit der Natur und Naturtönen. Zwischen Spannung und Loslassen.  Die Farb– und Klangräume treten miteinander in Beziehung. Verwandlungen werden zugelassen, Kraftbrücken werden betreten, somit ist der Blick in die Tiefe vorgegeben.