KONCEPCIÓK
A KÉPTÁR GYŰJTEMÉNYÉNEK
KIALAKÍTÁSÁBAN

A Szombathelyi Képtár képzőművészeti gyűjteménye 6000 tételt tartalmaz, 2500 darabból áll a textilgyűjteménye, amely a magyar fal- és tértextil, valamint a magyar és nemzetközi miniatűrtextil jelentős alkotásait reprezentálja. Ha csak a számokat nézzük, akkor világossá válik a kiválasztás felelőssége egy olyan állandó kiállítás szempontjából, amely - még a képtár nagy alapterülete ellenére is - 200 - 250 darabon nem terjedhet túl.  A képtár 1985-ös fennállása már többször rendezett állandó kiállítást aminek egyik oka az, kiállítások nézettsége  ellentétben az időszakiakkal 2-3 év után erősen lecsökken. Valószínű, hogy ahol a  turista utak állandó célpontja az állandó kiállítás - mondjuk egy vármúzeumban, ott más a helyzet.
Ennek ellenére folyamatos az igény az állandó kiállításra, nem kis részben a szakma részéről és ez arra késztette és készteti a tudományos munkatársakat, hogy a kiállítások újrarendezése alkalmából új koncepcióval lépjenek elő.
Ezen alkalmakkor szembesülhetünk gyűjteményünk erényeivel hátrányaival a többi múzeumhoz képest.
Képzőművészeti gyűjteményünk működése 1985 előtt sok más intézményhez hasonlóan megyei keretek között történt, de maga az anyag a mindenkori helyi gyűjtési koncepció szerint alakult, továbbá az adományozóktól függően. Egyik ilyen meghatározó elem a Derkovits képek idekerülése, amely a közhiedelemmel szemben nem hagyaték, hanem vásárlás - ellentétben a később idekerült Dési -hagyatékkal.
A hetvenes évek közepén felgyorsult a gyűjtés tempója, a képtár felépítésének elhatározása koncepciót és anyagi hátteret biztosított ehhez.
Mai szemmel taktikai lépésként is értékelhetjük, a baloldali művészetre való hivatkozást - ezt a döntéshozók koncepcionálisan nem támadhatták, ugyanakkor a művészettörténet által feltárt tény volt az is, hogy mind külföldön , mind idehaza a baloldaliság, és a nonkomform művészeti szemlélet, az avantgarde irányzatok közel álltak egymáshoz, bizonyos esetekben átfedések vannak. Ezt a konvergenciát sokszor a haladó és progresszív kifejezésekkel illették.
Természetesen itt is, miként mindenütt, mindenhol személyes fáradozások és küzdelmek árán valósulhatott megy ilyen terv. Sok ember munkája van ebben, de a központi személyiség dr. Gonda György volt.
Az új kiállítás figyelembe veszi a gyűjteményt magát, annak kialakulását, kialakulásának okait a különböző politikai, kultúrpolitikai helyzetekben. A vizsgálódás másik rétegét a már említett korábbi állandó kiállítások képezik, és ennek ismeretében keressük a gyűjtés és bemutatás közötti fáziseltolódásokat illetve egybeeséseket. Mindebből kitűnik, hogy a kiállítás tudományos előkészítése, megvalósítása egyfajta önreflexió, amely kikerülhetetlenné teszi, hogy saját magunkat is mérlegre tegyük, mennyire voltunk tudatosak, mennyiben befolyásoltak minket kimondott vagy ki nem mondott elvárások, esetleg nem siettünk-e néha elébe ezeknek.
Témacsoportok:
1950 – 1976  
A múzeumba a 20. század első felében bekerült, valamint kastélyokból beszállított és megmentett alkotások,
Szocreál, valamint helyi művészet gyűjtése. Derkovits, Dési gyűjtemény alapjai. A magyar progresszió felkarolása. Szentendrei hagyományok kortárs avantgarde festők az évtized végén. Szívesen fogadott és "kötelező, vagy udvariasságból elfogadott" ajándékok.
1977 – 1984  Töretlen fejlődés a gyűjtésben, minőségi anyagok megszerzése
1985 után   Anyagi források leapadása, gyűjtés minimalizálódása egy-két minőségi alkotásra.
Ez a kiállítási koncepció lehetővé teszi, hogy mindent bemutassunk amit értékesnek találunk, még akkor is ha művészettörténeti összefüggéseket nem tudunk köréje biztosítani, hiszen a kiállításban szereplésnek egyetlen kritériuma van: az adott műalkotás valamilyen módon  a gyűjteménybe kellett, hogy kerüljön. 
1950 – 1976                                                                   
A gyűjtemény legintenzívebben a képtár megnyitása (1985) előtt gyarapodott. Ennek kezdő időpontja 1976, amikor létrejött a Szombathelyi Képtárépítő Egyesület dr. Gonda György vezetésével. Elvárásként fogalmazódott meg a baloldali és a helyi művészet bemutatása. A gyűjtés koncepciója tovább finomodott azáltal, hogy szakemberek végezték az előkészítő munkákat (Ratkai Idát Várkonyi György követte).
Így a szocialista művészet (a kiállításban Derkovits Gyula, Dési Huber István, Fenyő A. Endre, Háy Károly László, Sugár Andor, Bokros Birman Dezső, Farkas Aladár, Goldmann György, Mészáros László) alkotói mellett gyűjteni kezdték a kortárs európai művészethez, elsősorban a szürrealizmushoz jobban kötődő Szentendrei és Európai Iskola képviselőinek műveit (Ámos Imre, Anna Margit, Vajda Lajos, Bán Béla, Gyarmathy Tihamér, Bálint Endre, Forgách Hann Erzsébet munkássága sorolható ide).
A koncepció a baloldali művészet előzményeként érté-kelte az aktivista művészetet (Nemes Lampérth József, Uitz Béla, Bernáth Aurél).
A kortárs művészeti alkotások vásárlásának fontos forrásai voltak az ún. „Milliós vásárlások”, amikor az állam által begyűjtött és kiállításon bemutatott különböző rendű-rangú művészek munkáiból választhattak a múzeumok. Az értékközpontú választások miatt sokszor egybe-estek a kérések, melyek között az elosztás zsűrije próbált igazságot tenni.
A fenti kedvezőtlen eljárás ellenére fontos kortárs művek kerültek a gyűjteménybe, többek között Keserü Ilona, Lakner László, Gyémánt László, El Kazovszkij munkái. Mivel az intézmény ekkor még rendelkezett vásárlási kerettel, lehetőség volt egyes minőségi alkotásokat a tömeges állami akcióktól függetlenül megszerezni.
Szerencsére kerültek a gyűjteménybe a koncepcióhoz szorosan nem tartozó alkotások is, amelyek most a kiállítást gazdagítják, színesítik (Szurcsik János, Szabó Zoltán, Hézső Ferenc, Kass János, Kurucz D. István).
A Vas megyei Tanács továbbra is áldozott a helyi művészet gyűjtésére, így többek között Bartha László, Geszler Mária, Simon Iván munkái gyarapíthatják az anyagot.
A nagy számú gyarapodás jelentős hányadát képezték Dési Huber István festményei és főként grafikái (mintegy fél-ezer alkotás), a Bartha életmű darabjai (mintegy 100 db).

 


Derkovits Gyula


Derkovits Gyula


Dési Huber István


Bartha László


Ismeretlen festő


Raden Saleh Ben Jaggia


Bálint Endre


Háy Károly László


Barzó Endre

1977 -1984                                                                                                  
A gyűjtemény legintenzívebben a képtár megnyitása (1985) előtt gyarapodott. Ennek kezdő időpontja 1976, amikor létrejött a Szombathelyi Képtárépítő Egyesület dr. Gonda György vezetésével. Elvárásként fogalmazódott meg a baloldali és a helyi művészet bemutatása. A gyűjtés koncepciója tovább finomodott azáltal, hogy szakemberek végezték az előkészítő munkákat (Ratkai Idát Várkonyi György követte).
Így a szocialista művészet (a kiállításban Derkovits Gyula, Dési Huber István, Fenyő A. Endre, Háy Károly László, Sugár Andor, Bokros Birman Dezső, Farkas Aladár, Goldmann György, Mészáros László) alkotói mellett gyűjteni kezdték a kortárs európai művészethez, elsősorban a szürrealizmushoz jobban kötődő Szentendrei és Európai Iskola képviselőinek műveit (Ámos Imre, Anna Margit, Vajda Lajos, Bán Béla, Gyarmathy Tihamér, Bálint Endre, Forgách Hann Erzsébet munkássága sorolható ide).
A koncepció a baloldali művészet előzményeként érté-kelte az aktivista művészetet (Nemes Lampérth József, Uitz Béla, Bernáth Aurél).
A kortárs művészeti alkotások vásárlásának fontos forrásai voltak az ún. „Milliós vásárlások”, amikor az állam által begyűjtött és kiállításon bemutatott különböző rendű-rangú művészek munkáiból választhattak a múzeumok. Az értékközpontú választások miatt sokszor egybe-estek a kérések, melyek között az elosztás zsűrije próbált igazságot tenni.
A fenti kedvezőtlen eljárás ellenére fontos kortárs művek kerültek a gyűjteménybe, többek között Keserü Ilona, Lakner László, Gyémánt László, El Kazovszkij munkái. Mivel az intézmény ekkor még rendelkezett vásárlási kerettel, lehetőség volt egyes minőségi alkotásokat a tömeges állami akcióktól függetlenül megszerezni.
Szerencsére kerültek a gyűjteménybe a koncepcióhoz szorosan nem tartozó alkotások is, amelyek most a kiállítást gazdagítják, színesítik (Szurcsik János, Szabó Zoltán, Hézső Ferenc, Kass János, Kurucz D. István).
A Vas megyei Tanács továbbra is áldozott a helyi művészet gyűjtésére, így többek között Bartha László, Geszler Mária, Simon Iván munkái gyarapíthatják az anyagot.
A nagy számú gyarapodás jelentős hányadát képezték Dési Huber István festményei és főként grafikái (mintegy fél-ezer alkotás), a Bartha életmű darabjai (mintegy 100 db).


Sugár Andor


Vörös Géza


Ámos Imre


Anna Margit


Gyarmathy Tihamér


Barcsay Jenő


Ország Lili


Háy Károly László


Vértesi Péter


Kéky-Magyar Éva

1985 - 1990                                                                                                                                                
A képtár megnyitása és a rendszerváltozás közötti időszakban még rendelkezésre állt vásárlási keret a gyűjtemény gyarapításához.
Bár a politikai fordulat ekkor még nem történt meg, szemléletváltás figyelhető meg a gyűjtemény további alakításában. A feltáró-kutatómunka figyelme a két világháború közötti évek más, eddig kevésbé ismert, de szakmai szempontból vitathatatlan jelentőségű alkotói tendenciái felé fordult. Ekkor még számosan vitatták, hogy jogosult-e a képtár a KUT, a Gresham-kör művészeivel foglalkozni, ami „lazítást” jelentett volna a korábbi évekhez képest, és megszüntette volna azt a profilt, amit a képtárnak szántak, amivel a gyűjtés azonosult.
A „központi elvárások” leépülése azonban fokozatosan perifériára juttatta az ilyen jellegű vitákat. Az évről-évre csökkenő vásárlási keretből sikerült olyan alkotásokat vásárolni, amelyek a szemléletváltást demonstrálták, de az anyagi lehetőségek inkább csak a gyűjtemény színesí-tését eredményezhették, mintsem a bemutatható anyag átstrukturálását.
Az itt bemutatott alkotások egy része a korábbi koncepcióban szereplő művészekhez kötődő, de nem az addig meghatározott „fősodorhoz” tartozó művekből áll: Tihanyi Lajos, Bortnyik Sándor, Márffy Ödön, Ziffer Sándor, Berény Róbert, Kassák Lajos.
A másik csoport új neveket vonultat fel: Bornemisza Géza, Galamb Erzsébet, Földes Lenke. A kortárs gyűjtemény gyarapodása közvetlenül a megnyitás előtt (1984/85-ben) szembetűnő. Az ekkor a Minisztérium által megvásárolt alkotások szinte kivétel nélkül a neo-avantgárd és a posztmodern képviselőitől származnak: Bak Imre, Hencze Tamás, Nádler István, Nyári István, Koncz András.
Ennek a gyarapodásnak és az ehhez kapcsolódó későbbi vásárlásoknak köszönhető, hogy a
Szombathelyi Képtár tudhatja magáénak az egyik leggazdagabb gyűjteményt az IPARTERV-ben 1968-ban és 1969-ben kiállító művészek munkáiból Magyarországon, különös tekintettel a pop-art (Lakner László, Konkoly Gyula, Tót Endre) és a síkot hangsúlyozó hard-edge (Nádler István, Bak Imre) stílusú alkotásokra. A kiállításból is kitűnik a képméretek növekedése.
A számszerű növekedésben nagy szerepe volt a Vas Megyei Tanács által megvásárolt Kassák Lajos hagyatéknak, amely zömében a művész 50-es 60-as években készült munkáit tartalmazta, de ekkor került a gyűjteménybe Bán Béla hagyatéka, amely tartalmazta a művész korai art-decós és 50-es évekbeli szocreálos munkáit is. Ebben az időszakban döntött úgy Szántó Piroska, hogy a képtárra hagyja hagyatékát, melynek elhelyezésére és bemutatására budapesti lakását szánta, amely így szintén az örökség része lett.
1991 -től                                                                                                                                                                                                                         
A rendszerváltozás miatt nem került válságos helyzetbe a képtár. A fenntartás továbbra is biztosított volt, ugyanakkor megszűnt a vásárlási keret. A beszerzési lehetőségek pályázatokra és minisztériumi vásárlásokra korlátozódtak. Ennek kizárólagos területe a kortárs művészet. A klasszikus modern alkotások árai a fellendülő műkereskedelem miatt a sokszorosára nőttek, régebbi művekhez már csak gyűjtőkkel való csere, vagy ajándé-kozás révén lehetett jutni. Szemben például az 1988-as évvel, amikor a gyarapodás 500 tételből állt, 10 év múlva, 1998-ban már csak 18 mű került a képtárba.

A kis számú gyarapodás pozitív oldala, hogy a beszerzett alkotások minőségi kiválasztás eredményeként kerülnek a gyűjteménybe. Új mozzanatnak számít a 20. századi nőművé-szet alkotóinak felbukkanása a történeti anyagban. (Barta Mária, Bartoniek Anna, Futásfalvi Márton Piroska, Sztehlo Lili). A kortárs művészetben továbbra is a neoavantgárd (Konkoly Gyula, Tót Endre, Jovánovics György, Frey Krisztián, Gulyás Gyula) a kiemelt és immár a posztmodern utáni művészet kerül a gyűjtés közép-pontjába (Braun András, Benczúr Emese, Szarka Péter).

Az 1990-el kezdődő időszakban nagyobb számú alkotás Miháltz Pál (80 mű csere a Szentendrei Ferenczy Múzeum-mal), Szőllősy Endre (rajzok és szobrok) a nemzetközi elektrografikai művészet anyagából került a képtárba. Ezek nem jelentettek olyan horderejű változásokat a gyűjtemény összetételében, mint amelyek Dési Huber István, Bán Béla, Kassák Lajos, Bartha László, Szántó Piroska hagyatékához kötődnek.


Molnár Sándor


Horváth János


Kurucz D. István


Barabás Márton


Végh Gyula


Ámos Imre


Szántó Piroska


Kocsis Imre


Végh Gyula


Braun András


Komoróczky Tamás


Barabás Márton


Lakner László


Gáyor Tibor

TEXTILGYŰJTEMÉNY                                                                                                                                                                                              
A magyar textilművészet dinamikus és jelentős változásai több mint 30 éves múltra vetíthetők vissza.  A korszak kezdetét az 1969-es Textilkiállítás jelentette, melyet az 1968-ban Budapesten megrendezett Textil Falikép '68 anyagából állítottak ki Szombathelyen a Savaria Múzeumban. Az elvi elképzelés az volt, hogy a textil a kor divatjának megfelelő belsőépítészeti funkciót kapjon. Középületek, színházak, szállodák, hivatalok, éttermek, kultúrházak szigorú beton tereit lágy és emberi módon alakítják át, nem utólagos applikációként, hanem az építészekkel együtt-működve, természetes alkotótársként a tervezés pillanatától részt véve a belső környezet kialakításában. Időközben a műfaj önálló múzeumi teret nyert, iparművészeti kiállítások, nemzeti átfogó tárlatok szerves részeként.
Így került megrendezésre 1970-ben Szombathelyen a Savaria Múzeumban az első textilbiennálé, amelyhez 1975-től a miniatűr-textilek országos, majd 1976-tól nemzetközi bemutatója is csatlakozott, valamint elkezdődött a múzeumban a biennálékon szereplő művek legjobbjainak gyűjtése.
Az első tíz esztendő tele volt lendülettel aranykornak is szokták nevezni, melyben rátalálunk az anyagok, technikák váratlan párosítására, szokatlan perspektívákra, pl. Attalai Gábor "Strip Roll" című munkája.
A hetvenes évek közepétől fokozatosan, de egyre határozottab-ban, az önmagába forduló műfaj egyre komolyabb teoretikai aktivitást váltott ki.
Ekkor indult el egy kezdeményezés, mely kétségtelenül meg-határozta a következő biennálék irányvonalát. Itt főleg az anyagszerűség dominált, a matematikailag kiszámított tűrési határok: feszítés, roncsolás, égetés határozták meg a "textil utáni textilt" (Bajkó Anikó, Lovas Ilona alkotásai).
A továbblépést az 1980-ban megrendezett "Gobelin" tematikájú biennálé jelentette, amely bebizonyította, hogy számosan mesterien tudnak szőni és fonni. A szövött kárpit diadalmas visszatérését ünnepelték Péreli Zsuzsa, Solti Gizella és Nagy Judit műveivel.
1990-ben jelentős fordulat következett be a textilgyűjtemény sorsában, döntés született arról, hogy a Savaria Múzeumból - mely addig helyet biztosított a biennálék megrendezésére és a textilművek gyűjtésére - a Szombathelyi Képtárba helyezik át a gyűjteményt, valamint 1992-től a biennálék helyszíne is a Szombathelyi Képtár lett.

Bár az aranykor visszavonhatatlanul véget ért, ennek leg-világosabb jele az iránta jelzett nosztalgia volt: a remekművek, melyek akkor születtek, végérvényesen a múlté lettek és a művészettörténészek kutatásainak céljává váltak. Ebben a szél-csendesnek látszó időben, mégis sokféle mozgás volt észlelhető, ez az időszak készítette elő és teremtette meg végül a következő periódust. A visszatekintés a múltba a jelen eszözeivel jól tükröződik Bakó Ilona "Juszticia"című művében. Az 1996-ban, 1998-ban és 2000-ben megrendezett biennálék szintén a múltba kalauzoltak bennünket. A honfoglalás, a szabadságharc valamint az államalapítás ünnepét szívükben lelkükben saját élettapaszta-lataik szerint élték meg a művészek, páratlan alkotásokat hozva létre, pl. Nyerges Éva - Oláh Tamás, Sütő Éva munkái.
A textilgyűjtemény nagy részét a nemzetközi miniatűrtextil gyűjtemény teszi ki. A minitextilek kis méretük miatt (20 cm x 20 cm) alkalmasak gondolatok, érzelmek ötletek cseréjére. A minitextil művészetben nincsenek szembetűnő sajátosságok, nem léteznek iskolák. Mégis időről időre láthatók divatok, tendenciák, hol a textiltől idegen anyagokkal dolgoznak szívesebben a művészek (Fumiyo Imafuku, Karattur Katalin), hol pedig a természetes anyagok felé irányítják a figyelműket (Simone Pheulpin, Maija Paavola, Gecser Lujza, Kecskés Ágnes).
A XX.század végével, a harmadik évezred hajnalán a Szombathelyi Képtárban új korszak kezdődött a textil-kiállításokat illetően. A rendezők és a szakma közös döntése alapján a korábbi kétévente megrendezett biennálék helyét felváltották a háromévente megrendezésre kerülő textiltriennálék. 2003 júniusában mutat-kozott be az I. Textiltriennálé.
Az állandó kiállításon szereplő munkák egy kis betekintést adhatnak a látogatóknak Magyarország legnagyobb kortárs textilgyűjteményébe, mely anyagot évenként szeretnénk a kiállításon belül cserélni, hogy minél többet tudjunk bemutatni a közönségnek.


Péreli Zsuzsa


Szenes Zsuzsa


Simonffy Márta


Kecskés Ágnes


Péreli Zsuzsa